A hunok öröksége

2009. december 1. - Obrusánszky Borbála

Az elmúlt években a hunok történetének, anyagi és szellemi műveltségének újraértékelése révén számos meglepő kutatási eredmény született, sőt egy-egy tudományterület (főleg régészet és történettudomány) szemszögéből számos nemzetközi konferencia is megpróbálta megvizsgálni, hogy a hunok a valóságban milyen történeti szerepet tölthettek be az eurázsiai sztyeppei övezetben. Egy most megjelent kötet ezeket az eredményeket gyűjtötte egybe.

A kötet szerkesztői a legújabb tudományos kutatási eredményeket gyűjtötték össze a világon élő hun kutatóktól, akik nemcsak a szakirodalomból ismerik ezen belső-ázsiai nép életművét, hanem a helyszínen is tanulmányozták a megmaradt emlékeket. A tanulmánykötet fő erénye, hogy a történelem, a régészet, a művelődés és a nyelvészet témakörében jártas, neves magyar és külföldi (mongol, török, orosz, dagesztáni, holland, azerbajdzsán, japán, kínai, kazak) szakemberek közreműködésével készült.

A kötet szerzői közül szinte mindenki új elemmel gazdagította a hun kutatást, és olyan fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, amely eddig elkerülte a hazai történészek, régészek figyelmét. Gadzsijev például a kaukázusi hunok ellen épített hatalmas erődrendszer nyomán mutatta be a népcsoport 5-6. századi életét. Ez ellentmond néhány nyugati és hazai szakirodalomban talált elmélettel, miszerint a hunok Attila halála után (453) eltűntek a történelemből.

A kaukázusi hunok és magyarok kapcsolatával foglalkozik a Helilov-Nyitray szerzőpáros, akik kimutatják a korai magyarság pontos elhelyezkedését a mai Dagesztán területén, illetve a szavárd magyarok lakhelyét is beazonosítják. A japán Oszava a heftaliták buddhista emlékeit összegezte, és néhány példával gazolja, hogy milyen magas fokú írásbeliséggel is rendelkeztek, amely ismeretlen volt a hazai szakirodalomban. A török Baykuzu pedig azt mondta ki, hogy a türk kőszobrászat, ugyanúgy, mint a rovásírás, nem a 6. században fejlődött ki, hanem az szintén a hunok öröksége.

Horváth Izabella a híres kínai krónikás, Sima Qian történetírói módszerét elemezte, és kimutatta, hogy az abban hunokkal kapcsolatos adatok pontos gyűjtések eredménye. Érdy Miklós a szibériai sziklarajzok elemezésében kimutatta, hogy a Jenyiszej-parti vésetek is ehhez a népcsoporthoz kapcsolódnak, és ősi szertartásokat ábrázolnak. Csornai Katalin az ázsiai hunokról szóló kínai forrásokat elemezte, amelyekből megtudjuk, hogyan vélekedtek a kínaiak északi szomszédjaikról. Az amerikai Craig Benjamin pedig a yuezhi-hun háborúk történetéről készített összefoglalást, amiből kiderül, hogy hol is volt a hunok és a szkíták közti határ, és milyen nehézségek árán tudták a hunok csapatai legyőzni nyugati szomszédjukat.

A török Mehmet Tezcan a kínai forrásokat tanulmányozva azokat a diplomáciai és gazdaságpolitikai eszközöket mutatta be, ahogyan a kínaiak megtörték a hunok hatalmas államát, Bérczi Szaniszló pedig a hun-szkíta díszítőművészet elemeinek matematikai elemzését végezte el. A kazak Mukeseva a magyar népmesék kazak vonatkozásait találta meg, amely egyezések egy közös, birodalmi időből származnak; ez a szkíta vagy a hun korszak lehet, amikor egész Eurázsiát ezen népek népesítették be. A mongol régészek, Cevendordzs-Bajar-Erdenebat városokról szóló cikkéből megtudjuk, hogy a nomádnak tartott északi hunok is jelentős állandó településeket hoztak létre, amelyek évszázadokig a kézműipar központjai voltak, néhány települést pedig szakrális célokra használhattak.

Erdélyi István beszámol a mongóliai hun ásatásokról: ennek keretében találták meg az egyik legfontosabb technikai emléket, az i.sz. 2. századból való fémkengyelt. Sajnos, ez a szenzációs lelet nem keltett feltűnést a tudományos életben, és máig az avarokhoz kötik annak használatát. Aradi Éva, az orosz Szergej Botalov és Puskás-Kolozsvári Frederic cikkei az eurázsiai térség szkíta-hun kapcsolatait elemzik, és kimutatják ezen pusztai népek történeti folytonosságát. Botalov és Puskás cikkében a magyarság eredetének régészeti oldaláról is új adatokat nyerhetünk.

A kötetbe két nyelvészeti tanulmány került be. Egyik a belső-mongol Ucsiraltu tanulmánya, amely összefoglalást ad a hun nyelvi elemzés módszeréről. Erre reagált Czeglédi Katalin, aki minden ponton megerősíti a mongol professzor állítását. Marácz László a nyugati forrásokban lévő közhelyeket vette elemzés alá, tanulmányában részletesen elemezte, hogy miért lettek félelmetes barbárokká a hunok, holott a róluk értekező rómaiak talán nem is láttak egyet sem belőlük. A tanulmány másik lényeges eleme a geopolitikai elméletek bemutatása, azok szerint ugyanis a világhatalom két központja Közép-Ázsia és Kelet-Európa megszerzése, pont az a két terület, ahol a hunok nagyon erősek voltak egykoron. René von Rooyen, holland ókortörténész bemutatja, milyen különbség is volt a rómaiak által barbárnak tartott vidékek, így a geták és a szarmaták között. Obrusánszky Borbála a hun államszervezet elemeihez keresett analógiát a belső-ázsiai népek államszervezetében, ebben többek között felhasználta Váczy Péter tanulmányának módszertanát, aki a történeti-néprajzi és régészeti példák alapján próbálta összerakni a hun állam működését.

A szerkesztők és a szerzők együttesen egy nagy monográfia alapjait szeretnék lerakni, amely összegzi a hunok és a belső-ázsiai népek történetét. Annak pontos kidolgozása a jövő feladata lesz, amelyhez várhatóan számos kutató csatlakozik majd.

---

Tartalomjegyzék:

Előszó  (Marácz László - Obrusánszky Borbála)
Bevezetés
 
Történelem 
Horváth Izabella: Sima Qian, a Shi Ji és a kínai történelemírás
Csornai Katalin: Az ázsiai hunok a kínai forrásokban 
Benjamin Craig: A hunok és a yuezhik hadászati kapcsolatai Kr. e. 220-162 között
Mehmet Tezcan: Az ázsiai hunok és a kínai Han-dinasztia közötti kapcsolat
Obrusánszky Borbála A hun államszervezet kérdései
Hou Yong-jian - Cao Zhi-hong: Tongwancheng fvárosról szóló kutatási és vizsgálati eredmény
Aradi Éva: Yuezhik, kusánok és heftaliták 
Mübariz Helilov - Nyitray Szabolcs: Kaukázusi hunok és magyarok 
Obrusánszky Borbála: Az ogur kérdésről a Kaukázusban 
René van Royen: Lovasok vagy parasztok 
Marácz László: A hunok a nyugati tudatban: képek, közhelyek, civilizáció 
 
Régészet 
D. Ceveendordzs - D. Bajar - U. Erdenebat: Mongólia korai települései és a városok kutatása 
Erdélyi István: Az ázsiai hunok emlékei nyomában 
Murtazali S. Gadzsijev: Hunok és türkök támadásai és a Szaszanidák erdítési tevékenysége a Kelet-Kaukázusban 
Sz. G. Botalov: Az európai hunok 
Puskás-Kolozsvári Fréderic: A székelyek eredetének kérdéséről
 
Műveltség és hitvilág 
Érdy Miklós: A hun sámán hagyomány továbbélése a szibériai sziklarajzokban 
Horváth Lajos: A Kartal-nemzetség Etele (Attila) hagyománya 
Takashi Osawa: Kulturális kapcsolatok a buddhizmussal a Hindukush hegység környékén, a Fehér Hyon országának (az Eftal Kaganátus) uralkodása alatt, a Kr. u. 5-6. században 
Raušangül Mukuševa: A sámánizmus nyomai népmesékben 
Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek az eurázsiai hun-szkíta díszítművészetben 
Tilla Deniz Baykuzu: Az egyik legrégebbi türk szobor, a kései hun korból 
 
Nyelvészet 
Ucsiraltu: A hun nyelv kérdései 
Czeglédi Katalin: A hun nyelv

Függelék

Múlt-kor történelmi portál

Oldal: A hunok öröksége
Attila sírját keressük! - © 2008 - 2024 - attilasirja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat