Attila sírját keressük!

2004. július 07. szerda 23:00

"Tongwan az egyetlen hun fõváros, amely épségben maradt ránk. Kínai régészek elhatározták: nemcsak a teljes várost, hanem annak természeti környezetét is helyreállítják - beleértve a sivatag erdõsítését. Meggyõzõdésüktovábbá, hogy a rejtélyes körülmények között felszívódott hunok utódai a magyarok - állítólag ezt bizonyítják ortodox keleti hitünk sámánisztikus vonásai, papírvagdosó szenvedélyünk, és híres fúvóshangszerünk, a suona."

 A Dahszia (Daxia) hun királyság fõvárosa, Tongwan, több mint ezer évig a sivatag homokja alatt pihent. Az õsi város, melyet Helianbobo hun vezér épített 419-ben, ma Kína Sanhszi (Shaanxi) tartományában van. A romos Tongwan még ma is tanúskodik arról a jólétrõl, amit valaha a nomád hunok a mai Kína északi élveztek. A kis híján 20 000 négyzetkilométeres Tongwan az Ordos-fennsík déli határán fekszik, a Mongol Autonóm Körzetben. A város egy kelet-nyugati tengelyen rendezõdik el, és három részre tagolódik: a külsõ városra, a belsõ városra és a palotavárosra. A külsõ város az egyszerû emberek lakóhelye volt. A kormányhivatalok és a nemesek rezidenciái a külsõ városban kaptak helyet. A palotaváros pedig a császári város "legbelsõbb szentélye" volt, hiszen itt élt maga Helianbobo. A történészek szerint 431 körül Tongwanban és környékén mintegy 40 000 hun nomád és han pásztor élt.

984-re azonban a város elnéptelenedett, majd teljesen betemette a sivatag. A várost 1996-ban helyezték magas szintû állami védettség alá. "A felújítási munkák részeként restauráltuk a Yongan-tornyot, ahonnan Helianbobo a katonai parádékat nézte. A felújítás következõ szakaszában a város délnyugati részén lévõ, 31 méter magas kilátótornyot fogjuk restaurálni" - nyilatkozta Gao Zhan, a Tongwan Város Mûemlékvédelmi Hivatalának vezetõje a China.orgnak. Ezek a tornyok jelképezik a helyreállítási munkák megkezdését. A próba-helyreállításokat régészeti feltárások alapján végzik, és arra készülnek, hogy helyreállítják a városfalat és a város számos épületét is.

Többszöri próbálkozás után sikerült az eredetiekhez hasonló téglákat égetni. A világos színû, 36 x 20 x 12 centiméteres téglákat fehér agyagból vetették, és homokkal és mésszel erõsítették meg. A téglákat a Yongan-torony stabilizálására használták. "Tongwant a terep adottságait követve építették, ezért a város északnyugat felé emelkedik, délkelet felé lejt. Ez a tájolás védettséget adott a hûvös téli szél ellen is. Az északon futó folyó vizét pedig - csatornákon át vezetve - könnyen lehetett a város vízellátására, vagy akár a várárok feltöltésére használni" - mondta Dai Yingxin régész, aki évek óta folytat a helyszínen terepkutatást és ásatásokat. "A városfalat rétegekben emelték. Homokot, fehér agyagot, ragacsos rizskását és oltott mészt kevertek össze, majd a rétegeket egymásra döngölték. A nyugati részen a fal 16-30 centiméter vastag. Az ilyen technikával készült földerõdítmény erõssége akár a kõfalak szilárdságával is felvette a versenyt" - állítja Dan. Ortodox, papírhajtogató magyarok "Attila királysága kérészéletûnek bizonyult ugyan, mégis sok hun maradt Európában. Ma a kutatók között általános vélemény, hogy a magyarok a hunok leszármazottai" - állítja Wang Shiping, a Sui és a Tang dinasztiák szakértõje, a Sanhszi Történeti Múzeum munkatársa. Wang egy számunkra meglepõ megállapítással támasztja alá elméletét: szerinte "a magyarok általában véve nem hasonlítanak a többi európaira". Véleményét azonban megerõsíti Qi Sihe, a Pekingi Egyetem történésze, és a kínai újságnak nyilatkozó egykori magyar nagykövet, Juhász Ottó is. "Sõt," - folytatja Sihe - "sok magyar népdal hasonlít a Sanhszi északi részén és Belsõ-Mongóliában énekelt dallamokhoz. De a múlt emlékei a magyarok vallásos életében is megmutatkoznak. Bár a magyarok általában hûségesek a keleti ortodox egyházhoz, sok olyan sámánisztikus szokást is gyakorolnak, melyek a Kína északi részén élõ, szibériai nomád népektõl erednek." "A magyaroknál a suona fúvóshangszer és a papírkivágás mûvészete is emlékeztet a Sanhszi északi részén megfigyelhetõ szokásokra. Még a szavak utolsó szótagjának kiejtése nagyon hasonlít az észak-sanhszi dialektusra" - folytatja a nálunk eddig ismeretlen hasonlóságok sorolását Gao Jianqun, a Kínában állítólag jól ismert író, Az utolsó hun címû regény szerzõje. Jianqun szerint továbbá "sok magyar kutató vallja, hogy Magyarország megalapítása szoros összefüggésbe hozható a hunok leszármazottaival." "Bár a hunok önálló népként megszûntek létezni, kulturális szokásaik nem tûntek el nyomtalanul" - mondja Zhang Mingqia, a Sanhszi Történeti múzeum munkatársa. "Népdalaik például nagyban gazdagították a mongol népzenét. A hunok kedvelt hangszerén, a nádsípon (huija) ma is játszanak Kína belsõ-mongóliai tartományában, de Mongóliában és Oroszországban is" - zárul a kínai online napilap cikke. "