Attila sírját keressük!

Aki olvasta Gárdonyi Gézától a „Láthatatlan ember” című regényt, bizonyára emlékszik a hun nagykirály temetésének romantikus leírására, amelyben Attilát hármas koporsóban (arany, ezüst, bronz) temették el, majd a temetésben részt vevőket lenyilazták.

Meg kell találni!

A népverő hun király sírját hazai krónikásaink némelyike (Kézai, Thúróczi, a budai és pozsonyi krónika) a Dunántúli Keveháza tájékára a nagy hun nemzeti temetőbe helyezik. Egy másik nemzeti hagyomány a Tiszántúl, Dombegyháza tájékán keresi A. sírját; ismét mások a Baracska melletti szent-iváni pusztán (Budapest és Fehérvár között), nemkülönben a somogymegyei Attala faluban keresik. Osztrák-szomszédaink a gyönyörü fekvésü, ősrégi Hainburgra gondolnak; az Ets medrében is keresték már, szintúgy Pettau környékén, Stiriában. A franciák a chalons-i csatatéren kutattak, ahol a nép egy, Vesigneuil falu határában emelkedő sírhalmot A.-nak nevezett el. Felső-Olaszországban már több ízben azt híresztelték hogy meg is találták A.-t. Lengyel tudósok azt hiszik, hogy A. Galicia földjén alussza örök álmát. Mindet bizonyítja, hogy mennyire foglalkoztatta e rendkivüli ember a nemzetek fantáziáját.

 Fájl:Kurgan.png

Kurgán rajza (metszet)

A kurgánok a sztyeppei népek, különösen a szkíták temetkezési helyei, a halomsír egyik fajtái. A kurgán török eredetű orosz szó, melynek jelentése nagyjából megegyezik a tumuluséval. Előfordul az illíreknél, szarmatáknál, besenyőknél, hunoknál és kunoknál is. A Kárpát-medence kurgánjait kunhalmoknak nevezik.

Többnyire magányosan állnak a pusztában. Nagysága a személynek az adott társadalomban betöltött rangjától függöt, akad 20 m magas és 300 m kerületű is. Néha kövezett út is vezet hozzá.

Rendeltetési céljuk a piramisokéhoz, zikkuratokéhoz hasonló, kivitelezésük a mükénéi álkupolás síremlékhez hasonlít, bár jóval fejletlenebb annál. Típusaik között akad olyan, amikor a sírt a föld alá ásták, máskor közvetlenül a földfelszínen épült. A sírt fából emelték, a favázra földet halmoztak, így mesterséges domb alkult ki. Egy kurgánba előfordult, hogy többször temetkeztek. A legelső kurgánok, melyek még az ősközésségi társadalmak idején keletkeztek, több család együttes sírhelyei voltak.

A Fekete-tenger északi partvidékén különösen sok kurgánt találtak, melyek Kr. e. 3500. körül keletkeztek. Az ismeretlen népet illetve kultúráját innen nevezték kurgán-kultúrának.

A szkíta művészetet leginkább a kurgánok leletei alapján ismerjük. Jelentős leletanyag került elő a Solocha-kurgánból.

A kurgánok emlékét számos helynév őrzi, pl.: Százhalom, Korhány.

A Tarna mentén van Attila király sírja?

„Az álmok messzebbre visznek, mint a bizonyosságok”

LACZIKÓ TAMÁS

– Hírlik, hogy ön megtalálta Attila, a hun király sírját. Valóban így van?

– Talán igen, talán nem. Számtalanszor felvetodött már a kérdés, hogy hol lehet Attila sírja, hogy hol nyugszik Buda-Bleda, hol vannak a keleti-gót, szarmata, gepida, longobárd és avar fejedelmek, kagánok sírjai. Különösen Attila, a nagy hun uralkodó temetkezési helye izgatja az utókor emberét: vajon az Alföldön, egy elterelt folyó medrében, vagy emberi szemektol elrejtetten, hegyek mélyén húzódik meg? Attila sírjáért az ország, sot a Kárpát-medence számtalan helysége verseng, illetve versengett valaha. A tudományos kutatás a temetés körül sorjázó kérdésekre eddig nem adott megnyugtató választ, és nagy a valószínusége, hogy ezután sem fog. Ugyanis a tudománytörténet romantikus eszmeiségu elméleteinek lejárt az ideje, a hoskort idézo föltevések ma már tudománytalan kalandoknak minosülnek.

– De Önt mégis érdeklik ezek a problémák, foglalkoztatják a sztyeppei népek, a szkíták, hunok, avarok, magyarok temetkezési szokásai.

– Nemcsak a temetkezési szokásaik, hanem egyáltalán a hitviláguk, mitológiájuk, vallásuk érdekel. Alaposan „megfertoztek” a múlt század úgynevezett romantikus kutatói. Sokat búvárkodom levéltárakban, például Eger egyik jeles személyiségének, a tudós papnak, a régésztörténész Bartalos Gyulának ez idáig lappangó kéziratos naplóit is, így találtam meg az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának raktárában. Az o, valamint Kandra Kabos, Türk Frigyes értékes feljegyzéseit, továbbá Bartalos és Hampel József levelezéseit olvasva arra a következtetésre jutottam, hogy jó néhány helytörténeti vonatkozású kérdést újra át kell gondolnunk. Egyébként is, természetemnél fogva izgatnak a rejtélyek, a megoldatlan kérdések.

– Térjünk vissza Attila sírjára. Milyen következtetéseket vont le az olvasmányaiból? Hogyan találta meg a hármas koporsó fölé emelt síremléket?

– Sietek leszögezni, hogy én nem kerestem Attila sírhalmát, ha mégis megtaláltam, az az egyéb irányú vizsgálódásaim „hozadéka”. Nem azért nem kerestem, mert megfogadtam volna Bóna István tanácsát, aki könyvében azt írja, hogy „Attila sírja természetesen megtalálható, mint minden, amit valaha földbe rejtettek. De nem keresheto”. Szerinte azért nem, mert a szóba jöheto területen, a Duna–Tisza közének alföldi részén a szobányi méretu sírból akár egymilliárd is elképzelheto. Késobb a História címu folyóiratban megismétli a véleményét a sír keresésének reménytelenségérol, bár ott már légifotózásról beszél, és Attila sírkamráját krumplisveremhez hasonlítja... Ha találomra, vaktában vágnak neki a kutatásnak, valóban megoldhatatlan a probléma. De ha a történelmi háttér, a „sztyeppei” temetkezési szokások és egyéb körülmények tisztázása, valamint helyszíni vizsgálódások és hiteles hagyományok egybevetése nyomán közelítjük meg a kérdést, egészen más eredményre jutunk, mint amit a folyóba temetkezés mítosza, vagy Bóna István véleménye sugall. Aki olvassa napjaink történelmi tárgyú tanulmányait, az tudja, hogy krónikáink, helyesebben a középkori történeti irodalom megítélése, hitelességük értékelése szélsoséges skálán mozog. Vannak, akik kello kritikával tekintenek a magyar történelem eme forrásaira, de vannak, akik koholmánynak, hazugságnak, mesének tekintik a bennük foglaltakat. Különösen Kézai Simon krónikájában található huntörténet váltott ki heves ellenérzéseket a történészek részérol. Én inkább Bakay Kornél, Dümmerth Dezso álláspontjával tudok egyetérteni, és osztom Gárdonyi Géza vélekedését, miszerint „Kézai eltunt régi kéziratok és feledésbe oszlott hagyományok alapján írta meg a maga történelmét. Kétségtelenül sok az ocsúja, de sok a tiszta búzája is.” Kézai Simon Attila sírját az úgynevezett bálványkövek mellé helyezi, de a Képes Krónika is így fogalmaz: „Attilát oda temették Wele, Kadicha, Kewe és a többi hun kapitány mellé, a korábban már említett helyre”. Ez a hely pedig a Tarnukuolg- mezei, Tárnokvölgy-mezei ütközet helyszínétol nem messze lévo Cuwe Azoa-nál, Kewe Oza-nál vagy Keueoza-nál található, amit a kutatók Keveházának vagy Ko völgyének értelmeznek. Ez az elgondolás adja kezünkbe a kulcsot Attila és sok más hun foember sírjának kereséséhez. Ahol az ütközet zajlott, attól a helytol nem messze, a bálványkonél, koszobornál kell lenni Attila sírjának, nem pedig a hunok egyik alföldi „táborvárosának” környékén. Ezért fontos a tárnokvölgyi ütközet helyszínének lokalizálása.

– Attila halálakor tehát már léteznie kellett egy hun szakrális temetkezési helynek?

– Minden bizonnyal létezett a szkítáknál megszokott szent sírkerület más „nomád” népeknél is, ami a mindenkori szállásterületen kívül, de a birodalom határain belül, egy északi hegyvidék belsejében, jól orizheto völgyekben feküdt. A hunoké semmi esetre sem lehetett a még csak éppen elfoglalt Pannonia provinciában, az ellenfél földjén, de a köznép által lakott szállásterületen sem. Hiszen a sztyeppei harcos lovas nomádok elhunyt uralkodóikat eldugott helyre temették, mert azt tartották, hogy jaj annak a népnek, amelynek fejedelmei sírjait feldúlják. Szerintem helyesebb Tárnokvölgy mezejét a Tarna mentén, a Mátrából az Alföldre kifutó folyószakasznál, Küve aszót, Ko völgyét pedig e folyó völgyének sziklákkal övezett részén keresni. Ott, ahol még ma is állnak a kobálványok, vagy-is Sirok környékén. Ugyanis a tárnokvölgyi csata leírásának bizonyos kitételei, valamint a sztyeppei hadmuvészet jellemzoi alapján a csatát nem a Dunántúlra, hanem a Duna–Tisza közére kell, hogy helyezzük.

– Mikor tárják föl a sírhalmot?

– Azért itt még nem tartunk, de ez különösen sem az én kompetenciám. Egyébként pedig remélem, hogy soha.

– Miért? Máskülönben hogyan nyerünk bizonyosságot?

– Nagyon elgondolkodtatott, amit Olaszország etruszk nekropoliszainak felkeresésekor tapasztaltam. A sírkamrákban megtekinthetok a régészeti leletekrol készült fényképfelvételek, a múzeumokban pedig a sírhalmokat, és sírkamrákat ábrázoló fényképek láthatók... Így váltak hát igazán halottá ezek az ókori temetok. A bizonyosságról pedig annyit: vajon valóban szükség van rá? Szerintem a keresés, kutatás öröme a fontos. A bizonyossághoz vezeto út az, ami intellektuális élvezetet nyújt. Az álmaink messzebbre visznek bennünket, mint a bizonyosságaink. A társadalom evolúciójának különben is a hipotézis a motorja, nem pedig a tudományos tény.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 15
Heti: 19
Havi: 795
Össz.: 168 358

Látogatottság növelés
Oldal: Bevezető
Attila sírját keressük! - © 2008 - 2016 - attilasirja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »